Nem mondok nagyot azzal, hogy a tavalyi szezonban a Miami Heat volt a liga egyik legmegjósolhatatlanabb csapata. Összességében a tavalyi szezonjuk teljes kudarcnak nem mondható, hiszen csak sikerült egy keleti hatodik helyet behúzni (egy meccsel lecsúszva a negyedikről), de az ahhoz vezető út koránt sem volt sima. A szezon nagy részében a play-in-helyeket ostromolták, majd egy egészen fordulatos hullámvasútnak köszönhetően végül befutottak egy olyan pozícióba, aminél magasabban egész szezonban nem is voltak.
A februárt egy hatos győzelmi szériával zárták, majd a március teljes hullámvasút volt a csapat számára: a hónap elejét is megnyomták zsinórban öt győzelemmel, viszont következett hat egymást követő zakó, végül pedig egy négyes győzelmi széria. Amikor azonban nem szabadott, nem is nagyon hibázott Spoelstra együttese: a szezon utolsó 12 meccséből kilencet megnyertek, ezzel elkerülve az őrült keleti hajszát a play-in helyekért. Az első körben viszont - mint később kiderült - a leendő bajnok Bucks várta söpörte őket. A négy mérkőzés közül csak az első volt szoros, a Giannis vezette Bucks átlagosan több, mint 20 ponttal verte meccsenként a Miamit. Győzelem nélküli kiesésével a Heat lett az NBA történetének második olyan csapata, aki az egyik évben söpört a playoff során, majd a rá következő szezonban ők lettek kisöpörve (tavaly a Pacerst söpörték az első körben). A másik ilyen franchise a New Jersey Nets, aki 2004-ben a városi rivális Knickset küldte haza 4-0-lal, míg a 2005-ös rájátszásban a Heat zavarta haza őket győzelem nélkül.
A tavalyi meccsenkénti 108-as pontátlaguk mindössze a 25. helyre volt elég, védekezésük viszont az elitbe tartozott (Spoelstra irányítása alatt ez szinte magától értetődő): meccsenkénti 108 kapott pontjuk az ötödik legkevesebb volt a ligában. Ugyanez a trend elmondható, ha az Offensive és Defensive Ratinget vizsgáljuk: száz labdabirtoklásra vetítve a csapat csak a 18. leghatékonyabb támadójátékot tudta felmutatni (111.2 OffRtg), a védőoldalon viszont ugyanez az érték szintén a szűk elitbe volt elég, 111.2-es védőhatékonyságukat csak hat csapat volt képes felülmúlni.
Mivel jelen cikk elsősorban azt vizsgálja, hogy hogyan lehet majd képes Kyle Lowry szerződtetése előmozdítani a floridaiakat, ezért néhány olyan jelenséget is érdemes vizsgálni az elmúlt szezonból, amikben idén leginkább jelen lehet a "Lowry-effektus". Az egyik ilyen egy Cleaning The Glass által vizsgált mutató, ami azt mutatja meg, hogy ha a csapatok pályán lévő játékosainak mindegyike a támadó térfélben tartózkodik, akkor milyen támadóhatékonyságot tud az adott csapat felmutatni. Ezen a listán a tavalyi Heat mindössze a 19. helyen végzett. Ez a mutató elsősorban azért mond sokat az adott csapat támadójátékáról, mert ez kiszűri a gyorsindításokat és egyéb megindulásokat, kitűnően tudja jellemezni a csapat támadófegyver-repertoárját felállt védelemmel szemben. Ezekben nagyobb szerepe van az elzárásoknak, a különböző figuráknak és persze az egyéni, isolation játékoknak is. A tavalyi szezont tekintve zárásokat csak több, mint minden negyedik támadás esetén hívtak, ami a huszonkettedik legalacsonyabb használati arány volt, ezekből pedig kevesebb, mint 15 pontot szereztek meccsenként, ez pedig szintén az alsóházba sorolja őket a vonatkozó listán. Ezzel szemben az isolation játék sem éppen tündökölt: egyéni megoldásokból meccsenként átlagban kb. hat támadás érkezett a Heattől, ez pedig alig több, mint támadásaiknak 5%-a, ez szintén a tavalyi liga utolsó harmadába volt elegendő. Ebben különösen közrejátszott az is, hogy a csapat két vezére, Jimmy Butler és Bam Adebayo sem váltotta meg a világot azon helyzetekből, amelyeket nem előzte meg gólpassz: mindketten bőven 45% alatt céloztak mezőnyből unassisted dobásokat tekintve, ami Butler esetében még csak-csak elmegy, de Abebayonál ez kifejezetten pocséknak mondható a palánk alatt. És ezek a játék azon területei, ahol a nyáron Torontóból klublegendaként érkező Kyle Lowry számos szakértő és személyes jóslatom alapján segíteni fog a Heatnek abban, hogy egy konzisztensebb alapszakaszra és ténylegesen egy komolyabb playoff-menetelésre is alkalmas legyen a csapat.
Elzárások
Először vegyük a pick&roll-okat. Habár a tavalyi számai a zárások tekintetében nem voltak a legacélosabbak Lowry karrierjében, összességében egy hatékony és rutinos labdavezetőnek tekinthetjük a zárásoknál, sőt, olykor nem fél attól sem, hogy ő maga adja a blokkot társának és váljon le a védőről. Ezt támasztja alá a két évvel ezelőtti, 2019-20-as szezonbeli ilyen téren nyújtott teljesítménye, a főbb mutatókat az alábbi táblázatban hasonlíthatjátok össze. Fontos kiemelni, hogy karrierszinten Lowry készségei a 2019-20-as szezonban látott teljesítményhez van közel, általánosságban bátran állítható, hogy a liga egyik legintelligensebb játékosa, ha kettő-kettőkről vagy zárás-leválásokról van szó.
Lowry hatása az általa vezényelt elzárásokban (forrás: stats.nba.com)
Ahogy látható, Lowry a két szezonban az általa szervezett támadások hasonló arányában kérte a zárást, viszont ezekből a támadásokból két éve több pont született támadásonként és meccsenként is, ráadásul az általa eleresztett dobás vagy kiosztott gólpasszból érkező dobások hatékonysága is jóval magasabb volt a 2019-20-as szezonban. A tavalyi visszaesés oka lehet egyrészt az, hogy mindössze 46 mérkőzésen lépett pályára az előző szezonban, sőt, az ezt megelőző két szezon egyikén sem lépte át a hetven meccses határt, másrészt pedig Fred VanVleet szerepének növekedése is betudható ide, az utóbbi szezonban például már jobb P&R mutatói voltak, mint Lowrynak (meccsenként 7 támadás, minden harmadik támadása zárást tartalmaz, meccsenként több, mint 6 pont érkezik ezekből), harmadrészt pedig - bántás nélkül, de - az utóbbi szezonban legtöbbször Aron Baynes és Stanley Johnson voltak azok, akik a blokkot adták és váltak le. Érdekes módon Siakam "roll man"-ként kevésbé aktív, mint gondolnánk.
A nyers számok árnyékában azonban érdemes "emberibb" oldalról is megközelíteni Lowry széleskörű tudását a zárások terén. Természetesen eszköztárában van a leváló ember szituációtól függő megtalálása a gólpasszal, sőt, ez előfordulhat egészen extrém formában is, remekül fedezi fel a hátsó befutások (ún. backdoor cut) lehetőségét, akár ha a leváló, akár ha egy harmadik, szabad ember fut be. Fontos kiemelnünk nála azokat a kulcspasszokat, amik nem kosárhoz, hanem a gólpasszhoz vezetnek (pass-to-assist), rengetegszer láthatjuk, hogy a leváló játékosnak bejátssza a festékbe, majd a tőle visszakapott labdát azonnal adja is tovább a figura szerint magát üresre játszó játékosnak. Lowry a "rövid zárásokat" a jelenlegi NBA-ben talán a legtöbbet használó játékos, ennek értelmében szinte a zárás pillanatában már adja is tovább a leválónak a labdát, aki miután leforgott a Lowryt fogó játékosról, még olyannyira tisztán van, hogy a rá kilépő védőnek legtöbb esetben esélye sincs odaérni rá a passz pillanatában. Így Lowry szinte teljesen üres dobóhelyzeteket tud kreálni a magasembernek, de ami még fontosabb, hogy mindezt a gyűrűtől abszolút értékesíthető távolságban teszi.
Kyle Lowry jelenléte leginkább Bam Adebayo játékára fog pozitívan hatni (fotó: Daniel A. Varela/Miami Herald)
Minőségi helyzetek teremtése
Mint arról már volt szó, Butler és Adebayo hatékonysága nem volt az igazi az elmúlt szezonban azokból a dobásokból, amiket nem előzött meg gólpassz a csapattársaktól (Butler 40%-os, Adebayo 44%-os dobóhatékonysága isolationből), de ha gólpasszokból szerzik kosaraikat, mindketten közel 20%-kal dobnak pontosabban mezőnyből. Ebből adódik, hogy mögöttük különös jelentőséggel bír egy megbízható, intelligens playmaker, aki kellőképpen ki tudja őket szolgálni minőségi helyzetekkel. Ebben Lowry egészen biztosan csapata hasznára lesz, hiszen ahogyan ezt a táblázatban láthatjuk, tavaly amikor pályán volt, a Raptors a pálya minden részéről nagyobb arányban szerezte kosarait gólpasszok után, mint nélküle. Sőt mi több, a Raptors az triplavonalon belülről az elmúlt hat szezon távlatában is nagyobb gólpassz-aránnyal rendelkezik Lowryval, mint nélküle. Pure class.
Kyle Lowry a pálya minden szegletén javította csapata gólpassz-arányát a tavalyi szezonban (forrás: FiveThirtyEight)
Gyorsindítások
Ha Lowryról beszélünk, nem mehetünk el szó nélkül a gyorsindítások mellett sem. Kevés olyan játékos van, akinek a pályán való jelenléte szemmel láthatóan gyorsabb támadásokat eredményez, Lowry mindenképpen ilyen például. A PBP Stats adatai alapján az előző két szezonban éppen ő volt az a Raptors keretében, akivel a legtöbbet gyorsult a játék támadásban. Vele a pályán a csapat több, mint fél másodperccel rövidebb idő alatt zárta a támadásait, ezek javarészt minőségibb helyzetekben mutatkoztak meg, elég csak a transition hármasaira gondolnunk, aminek például ő az első üdvöskéje volt annak idején. De valamilyen szinten ezzel a ténnyel van összhangban az előző, magasabb gólpassz-arányt mutató táblázat is. Lowry tehát amellett, hogy növeli a játék sebességét, minőségi helyzeteket is tud teremteni. Gyorsabb és pontosabb döntések, mint a társai. Szerintem ennél nem sok ideálisabb kombó van egy irányító játékában...
Lowryval a pályán több, mint fél másodperccel gyorsabbak a Raptors támadásai az elmúlt két szezonban (forrás: PBP Stats, saját szerkesztés)
A cikk írásakor a Heat már Lowryval a csapatban 5-1-es mérleggel vezeti keletet, meccsenként szerzett 114 pontja a liga harmadik legtermékenyebb csapatává teszi őket, míg a meccsenként átlagban mindössze 97 kapott pont a második legkevesebb az eddigi időszak alatt. Ugyanezt tükrözi a támadó-és a védőhatékonyság, a 100 labdabirtoklásra vetített 112.2 szerzett pontnál csak három jobbat találunk, míg a 95.5-es Defensive Rating bitang erős első helyet jelent eddig. Bár még kicsi a minta, de úgy néz ki eddig a zárásokat hasonló arányban használják a támadásaiknál, mint a tavalyi szezonban (minden ötödik támadásnál kb.), de ezek minőségi javulásának köszönhetően az ebből származó pontátlag máris megnőtt öt ponttal. Végül pedig egy táblázatban próbáltam szemléltetni, hogy Lowry csatlakozásával hogyan alakult a Heat transition játéka - mind előfordulásának százalékában, mind meccsenkénti számában és mind az ezekből érkező pontok számában komoly előrelépés figyelhető meg. A hat meccs kis minta, de véleményem szerint éppen ezek azok a játékelemek, amik Lowry jelenlétében hosszú távon is hasonló tendenciát mutathatnak.
A Heat gyorsindításainak fontosabb adatainak alakulása, zárójelben a ligán belüli helyezés (forrás: stats.nba.com)
Összességében annyit előre bocsáthatunk, hogy Lowry zárásokban, gyorsaságbeli és játékszervezésben mutatkozó tudása által Butler és Adebayo újabb szintet léphet támadásban, főleg, ha e mellé hozzávesszük a szabad játékból adódó Lowry-gólpasszokat. Kyle Lowry Miamiba érkezése a védekezés felkeményítésén túl kiismerhetetlenebbé teszi a támadójátékot is, lehetővé teheti azt, hogy a csapat szakítson a csak Butler és Adebayo köré centralizált előrejátékkal, főleg úgy, hogy idén végre úgy néz ki, hogy Tyler Herro is kezd valamire való konzisztens életjeleket mutatni. Biztosra vehetjük, hogy az irányító usage rate-je el fog maradni a Torontóban mértektől, de a fentebb felsorolt játékelemekben szinte biztosra vehetjük, hogy általa minőségi előrelépést fog tudni tenni a Heat. És akkor az elit védekezéséről nem is beszéltünk, különösen úgy, hogy egy P.J. Tucker is ott van a csapatban, de ez akár egy külön posztot is megérne. A védekezéssel ahogyan láthattuk eddig sem volt baj (sőt), ezután meg főleg nem lesz - ellentétben a támadással, de Lowry éppen azokban az elemekben segíthet újdonsült csapatának, ahol az előző időszakokban gyengébben muzsikált.
