A keleti konferencia talán hosszú idő óta erősebbnek és kompetitívebbnek tűnik a nyugatinál, három (+egy?!) csapat is nagyon komoly versenyt folytathat nem csak az alapszakaszgyőzelemért, de a bajnoki címért is. Közülük a legígéretesebbnek a - szezont hosszú évek óta bajnoki reményekkel kezdő - Philadelphia 76erst tartom, akiknek a "Process" óta talán most van a legnagyobb esélyük a végső győzelemre. Off-season-áttekintő, jóslatok és előrejelzések Philadelphiából.

Bár évek óta az elitben vannak, az idei nyaruk után az előző évekhez képest is sokkal bizakodóbban kezdheti meg a szezont a Philadelphia 76ers, akiknek évek óta kimondott célja a bajnoki cím elhódítása. A 2010-es évek hajnalán a "Trust the Process" elv alapján működő csapatépítésnek a mai napig kérdéses a megítélése, bár tény, hogy a lassan egy évtizede kezdődő építkezés apró téglái dominószerűen dőltek egymás után, folyamatosan alakítva a csapat jövőjét és annak cserélhető értékeit. A 76ers azonban sem a hosszú évekig tartó tankolás utáni versenyképes éveikben, sem a közelmúltban, már stabil bajnokesélyesként nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket. Ennek oka nyilván a szakmai mellényúlások helyett a balszerencse is, így a Process talán tovább is húzódott (húzódik?), mint azt 2013-ban Sam Hinkie eltervezte. Nem elég, hogy három-négy általuk kezdetben húzóembernek vélt játékos végül jóindulattal esetleg csak egy későbbi csereérték tudott lenni, így például a karrierje elején a jövő nagy centerének tartott Nerlens Noel, a remek újoncszezont összerakó Michael-Carter Williams, az utólag óriási kudarcnak megítélt Jahlil Okafor vagy a soha be nem teljesült Fultz-kiválasztás, de a valós, telitalálat draft-kiválasztottak sérülései sem könnyítették meg a helyzetüket: Joel Embiid a teljes első két, Ben Simmons pedig az első szezonját volt kénytelen sérülés miatt kiülni.

Ben Simmons egyedi és korábban talán sosem tapasztalt története egy külön írást is megérne, de elcserélésével most rövid távon is kifejezetten jól járt a csapat. A meghiúsult brooklyni projektből érkező James Harden talán még tökéletesebb fit lehet az évek óta MVP-címért küzdő Joel Embiid mellé, akinek nyári döntése nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a Sixers ennyire komoly esélyekkel vágjon neki a soron következő szezonnak és hogy ezáltal ez az írás is elkészüljön. Azzal ugyanis, hogy a Szakáll elutasította a több, mint 47 millió dolláros opciós szerződését az elkövetkezendő idényre és egy új, kétéves kontraktust írt alá (a második év opciós) 68,3 millióért, azt jelenti, hogy 14 millió dollárról mondott le erre a szezonban azért, hogy az Embiiddel alkotott, talán a jelenlegi liga legjobbjának vélt, klasszis párosukat minőségi kiegészítőkkel tudja a vezetőség feltölteni. Nagyon úgy néz ki, ez sikerült is.

Daryl Morey ugyanis többek között azon is ügyködött a nyáron, hogyan tudná újra összehozni a néhány évvel ezelőtti houstoni játszótársakat. A több, mint valószínűleg a kezdőcsapatba érkező PJ Tucker leigazolásával több szintet is emelkedett a csapat egyébként sem rossz védekezése. A veterán játékos egy három éves 33 millió garantált szerződést írt alá a Sixersszel. A Miamiból érkező veterán játékos az előző szezonban 39%-kal dobta a saroktriplákat, amik egy James Harden irányítása alatt álló csapatban különösen fontos tényező a várható játékot tekintve. Szintén szabadon igazolhatóként érkezett Danuel House Jr., aki bár az előző szezonban három csapatban is megfordult, sehol sem tudott a pad közepénél előbbre kerülni a rotációban sem Houstonban, sem azon az egy lejátszott meccsén New Yorkban, sem pedig Utahban. Bár látszatra egy 5-6 pontot átlagoló, sokadrangú játékos érkezett Phillybe, mégis nagyon is jól festhet a keretben, tipikus 3&D játéka sokat jelenthet a Sixersnek mind az alapszakaszban, mind pedig a rájátszásban. Keretmélyítésre tökéletes választás volt House, aki bár a játék kevés elemében számít viszonylag kiemelkedőnek, de amiben igen (triplázás, periméter-védekezés) abban nagyon nagy hasznára lehet a csapatnak. Philadelphiába igazolt egy harmadik kifejezetten jó védőnek tekinthető játékos, De'Anthony Melton szintén a padról beszállva segíthet a távoli dobásokban és a kinti védekezésben, különösen úgy, ha figyelembe vesszük Shake Milton eddig tapsztalt sérülékenységét. Néhány héttel ezelőtt biztossá vált, hogy Montrezl Harrell is csatlakozik a kerethez, aki eddig minden állomáshelyén small-ball felállásban kifejezetten veszélyes és ultrahatékony játékot tudott nyújtani, Tuckerrel ketten a pályán Embiid hiányában vagy pihentetésekor nagyon is biztos pontot jelenthetnek a játékban, még akkor is ha Harrell védekezése azért nem nevezhető kiemelkedőnek. A kulcsemberek távozása nélkül, sőt Harden diszkont árú újraigazolásával tehát 3-4 olyan játékos érkezett a Sixers keretébe, akik a hosszúra nyúló alapszakaszban mindenképpen minőséget és biztonságot tudnak nyújtani a a padról beszállva, másrészt rutinjukkal és játékstílusukkal a rájátszásban tagjai lehetnek annak a 8-9 fős aktív rotációnak, akik legalább 15-20 percet átlagolnak.

A nyár folyamán a Sixers kerete nagyon mély és nagyon minőségi tudott lenni mind támadó-, mind pedig védőoldalon. Érdemes lehet egy pillantást vetni arra a rengeteg opcióra, amit ez a játékosállomány kínál Doc Rivers számára.

Sixers-felállások, amikkel nem szeretnél találkozni ellenfélként

Kezdjünk a talán biztosnak tűnő alap kezdővel, melyet a

ötös alkothat a mérkőzések zömén, ami azt is jelentheti, hogy Tucker személyében egyetlen helyen változhat a kezdő, ahol korábban Thybulle kezdett. A tavalyi szezonban a Harden-Maxey-Harris-Thybulle-Embiid névsor mind támadóhatékonyságot (122,3 ORtg), mind védőhatékonyságot (102,1 DRtg) tekintve bőven a liga legjobbjaként zárta volna a szezont, +20,2-es NET Ratingje pedig fényévekkel előzte volna a szezonban ebben legjobbnak bizonyuló Bostont, akik +7,5-tel zárták az alapszakaszt. Matisse Thybulle oltásmizériája miatt a rájátszást azonban Danny Greennel a helyén beugorva kezdték meg, ahol 116-ra csökkent a 100 labdabirtoklás során szerzett pontok száma ezzel az ötössel a pályán. Tucker érkezése azonban Thybulle ingadozó teljesítményével ellentétben stabil játékot tud garantálni a Sixersnek, nem beszélve arról, hogy közelmúltbeli tapasztalatainkból is tudjuk, mennyire jól passzol egy ilyen típusú játékos az olyan típusú duókhoz, mint például Harden és Embiid. A kezdőcsapat nagy eséllyel a zárócsapat is lehet a mérkőzések nagy részében, semmilyen okát nem látom annak, hogy Riversnek változtatnia kellene a meccs utolsó etapjában a felálláson. Harris és Tucker 3&D játéka a legkiválóbb puzzle-darabként egészítheti ki a Harden-,Maxey-, és Embiid-vezette támadásokat.

Nehéz nem észrevenni, hogy mennyire sok játékos van a keretben, aki elit szinten tud triplázni és védekezni is a periméteren. Rivers bármiféle gond nélkül felküldhet egy dobóteljesítményre és kinti hatékonyságra épülő sort a pályára például egy

tandemben, de lehet ezt variálni Tucker vagy éppen Niang beállításával is. Sokat elmond az említett ötösről, hogy a legbizonytalanabb pont a hatékonyságot és dobóformát tekintve ebben az a James Harden, aki a houstoni éveit követően relatíve hullámzóan teljesít a dobáshatékonyságokat illetően, de támadórepertoárját ismerve kétségkívül benne van bármelyik meccsen 25-30 pont, még úgy is, hogy kimondva-kimondatlanul a kameruni center a támadójáték alfája és omegája. Kettejük kettő-kettői és pick&roll játékai fogják meghatározni az egész csapat szezonját, ilyen szempontból Hardennél alkalmasabb partnert aligha kaphatna Embiid. James Hardenen kívül a másik négy említett játékos közül hárman is 38-40% körül dobták a triplát, de ha Korkmaz tavalyi, 29%-os, csalódást keltő kinti hatékonyságát betudjuk a rossz formának, akkor a Szakállon kívül akár mindenki megközelítheti az abszolút extrának számító 40%-os határt. Sőt, az All-Star gála utáni időszakban a Tyrese Maxey például 48%-kal (!) dobott kintről, és tette ezt úgy, hogy egyébként nem csak egy egydimenziós spot-up triplázóról beszélünk. Ha figyelembe vesszük azt, hogy James Hardennek abszolút nem indokolt annak a játékstílusnak az alkalmazása, amelyet korábban a Rocketsben játszott, akkor abszolút nem bánhatja a 76ers azt sem, ha Harden netalántán inkább a 30%-hoz lesz közelebb a kinti dobások hatékonyságát illetően, mintsem a 35-höz. Persze ha egészségügyi gondok miatt ez az ötös nem tudna egyszerre játszani, akkor sincs nagy baj: Georges Niang tavaly 40%, de Tucker például 41% fölött célzott a hármasról, és akkor Tobias Harris 36%-a még a gyengébbek közé tartozik...

Amennyire kompetens összeállítást lehet felküldeni a hatékony támadás és dobás érdekében, annyira kiemelkedő védőötöst is fel tud küldeni Riverst a pályára. Természetesen a két kezdő backcourt játékos ebben a kérdésben nem kerül be a potenciális felállásba, de Hardent tudja váltani az a De'Anthony Melton, aki kifejezetten jó permiéter védőnek számított az elmúlt években Memphisben és sokszor tudta kompenzálni Ja Morant védőoldali hiányosságait. Melton az újoncszezonját leszámítva minden évben 110 alatt tudta tartani a védőhatékonyságát - az alatt a határ alatt, amelytől gyakorlatilag klasszis védőnek lehet tartani egy játékost. A Maxey helyett a nálam a védőorientált ötösbe delegált Danuel House érdemeiről pedig már korábban is volt szó. A két játékos természetesen nem lesz a támadások középpontjában, de míg Melton 37%, addig House 40% fölött triplázott az előző szezonban, így ha meglesznek az üres dobóhelyzeteik, nem sokat fognak gondolkodni - kérdés, hogy a most bemutatott ötösből Embiiden kívül ki tudja úgy eltolni és megbontani a védelmet, hogy az abból érkező kipasszból minőségi helyzetet tudjon kreálni a két 3&D játékosnak. Talán csak Thybulle aggresszívabb betörései lehetnek ilyenek, aki tekintve azt, hogy a tavalyi, 108-as Defensive Ratingje hároméves karrierje legrosszabbja volt, a felállás megkérdőjelezhetetlen tagja. Alsó posztokon a valószínűsíthető alap kezdő két játékosa, Tucker és Embiid kerülhet be, így pedig bőven mondhatjuk azt, hogy a

ötösből az elit védekezés mellett négyen is kifejezetten veszélyes kinti dobónak számítanak - így talán azért Thybulle relatvíe gyengébb (30% körüli) triplázását is elbírja majd a csapat...

Riversnek ráadásul egy olyan keret lesz a kezében, amely képes lehet hatékony működésre mind magas, mind alacsony szerkezetben is, ez a kettő pedig egyszerre nem sok csapatnak adatik meg. A bizonyos csapatoknál egyre elterjedtebb small-ball felállás Philadlephiában egy

kvintettel is elképzelhető, ami számos lehetőséget nyújt nem csak a magas szerkezetben felálló csapatok ellen, de a hasonlóan alacsonyan játszókkal szemben is. A támadás-védekezés egyensúlyát abszolút kiegyenlítő Melton-Maxey páros kifejezetten hatékony játékokat tud a másik három játékossal játszani, legyen szó akár a catch-and-shoot triplákról Housetól és Tuckertől (amik főleg magas szerkezetű, kevésbé mozgékony csapatok ellen lehet hatásos) vagy a gyűrű alatt extra hatékonyan dolgozó Harrellel való együttműködés kettő-kettők formájában, amiben az alacsony center mindkét los angelesi állomásában hasznos volt. Igaz hátul védekezésben komoly lyukat jelenthet, így ott azért szüksége lesz Tucker segítségére.

A magas szerkezetet kosárlabdapályán nem olyan gyakran láthatjuk, mint a small-ball felállást, de látva a Cavaliers tavalyi sikereit (a sérülések megjelenéséig) a gyakorlatilag háromcenteres felállással és az egyre több képzett (európai) magasember ligába érkezésével a szándékosan magas-központú ötösöket talán kevésbé érzik majd kockázatosnak az edzők és a vezetők a pályára tenni. Bár véleményem szerint a Sixersnél ezt keveset fogjuk látni (ha egyáltalán fogjuk), de elméletben mindenképpen érdekesnek tűnhet egy

ötös. A két szupersztárnak - akik eszeveszetten tudják a gyűrűt támadni - remek kiegészítést nyújthatnak a társak, akik védekezésükkel és kinti dobóteljesítményükkel megkönnyíthetik Harden és Embiid dolgát akkor is, ha egy komolyabb festékbeli védekezést kapnának a sztárok.

A Sixersnek a sikeres szezonhoz, a látványos  - és mindenek előtt: hatékony és sikeres - kosárlabdához elméletileg tehát minden puzzle-darabja megvan. A cikkben említett 8-9 fős rotáció természetesen majd csak a rájátszásban szűkül le ennyire, az alapszakaszban olyan játékosok is tisztesen helytállhatnak az esetleges sérülésekkor, mint például Shake Milton, Isiah Joe, vagy az Embiidet az előző szezonban meglepően jól helyettesítő Paul Reed, de a tavalyi G-League MVP-jének választott Trevelin Queen is bekerülhet a bő rotációba.

A csapat sikeressége azonban mindenképpen a fentebb bemutatott játékosok teljesítményén és egészségén alapul. Védekezésben nem hogy a legjobbak közé, de egyenesen az első helyre várom azt a Philadelphiát, amely tavaly Simmons nélkül csak a 12. helyen zárta a szezont védőoldalon. A kulcsfaktor ebben az újonnan érkező, főként 3&D játékstílust képviselő játékosok lehetnek, különösen Tuckerre és az ő egészségére szegeződik majd minden figyelem: a tavalyi szezonban a lehetséges 82-ből 71 meccsen tudott pályára lépni az alapszakaszban, de a rájátszásra minden korábbi aggály beigazolódott a Heatnél, hogy miért is lehetett kockázatos igazolás a 37 éves veterán. Ha az egészsége rendben lesz, kortalanul tudja majd végezni a dolgát és kulcsszereplője tud lenni az Embiid-nélküli percek védőoldali irányításának. Melton és House egyértelműen magasabb szintre emelte a csapat tavalyi talán legnagyobb hiányosságát: a periméter-védekezést és az átlagon felüli triplázást is a legjobbak közé emelhetik. A Sixers tehát minden kulcsemberét megtartva és tökéletesen befoltozva a hiányzó lyukakat véleményem szerint a bajnoki cím legfőbb várományosává lépett elő és ez a bajnokesélyesség más, mint a korábbi években. Ezúttal néhány játékos egészségügyi kockázatát leszámítva gyakorlatilag nincsenek bizonytalan elemek a csapat elkövetkezendő szezonjában (a játékosok formaingadozását figyelmen kívül hagyva). 

Nem titkolt elvárásom tehát, hogy ennek a csapatnak egészségesen egyenesen a legjobban védekező csapatnak kellene lennie, a keleti konferenciát pedig legalább 60-65 győzelmet bezsebelve kell megnyernie. Ha minden az előzetes tervek szerint, változatlanul halad a szezon során, akkor a minimális elvárás a konferenciadöntő lenne, de bizonyos szempontból talán már a döntő elszalasztása is kudarcnak lesz mondható. Persze a szezon 82 mérkőzésén rengeteg minden történhet, de azok után, hogy a tavalyi szezonnak úgy vágtunk neki, hogy "talán soha nem voltak ennyire kiegyensúlyozottak a bajnoki esélyek a contender csapatok között" és "nem jelenthettünk ki a többiek közül egyértelműen kiemelkedő csapatot", addig a most következő idényben meglátásom szerint igen: és ez a csapat a Philadelphia 76ers.