Chicago Bulls szurkolónak lenni a XXI. században nem egyszerű dolog. A poszt-Jordan éra után soha nem látott mélységekben jár(t) a franchise, és bár a Derrick Rose-Jimmy Butler fémjelezte csapat a 2010-es évek elején megvillantott valamit a potenciálból, de Rose egészsége  a sors végül nem volt velük. A Bulls-szurkolók szemében 2020 áprilisától azonban új időszámítás vette kezdetét. A korábbi sorozatos kudarcok után - némi "enyhe" szurkolói nyomásra - John Paxson lemondott tisztségéről és az új kosárlabdáért felelős igazgató (hivatalosan: Executive of Basketball Operations) a litván Arturas Karnisovas lett, emellett a vezetőség megvált Gar Formantől is, az új General Manager pedig Marc Eversley lett. A Karnisovas-Eversley kettős elődeikkel ellentétben egy teljesen új irányvonalat célzott meg, amely a napokban abszolút tetőzni látszik. 

Ha még az előző szezonban nem lett volna egyértelmű, az elmúlt napok történései egyértelműen alátámasztják az újdonsült front-office célját: Chicago városát minél előbb visszahelyezni az NBA térképére. Hogy a Chicago Bulls név ne csak akkor csengjen ismerősen a laikus emberek fülében, amikor Michael Jordan nevét hallják. Sokáig pedig nem tétlenkedtek: az idei márciusi trade deadline napján bejelentették, hogy csatlakozik a csapathoz a liga egyik legintelligensebb magasembere, az egyik "legeurópaibb" centere, a kétszeres All-Star Nikola Vucsevics két elsőkörös pickért és Wendell Carter Jr. játékjogáért cserébe. Már az alapszakasz utolsó harmadát is nagy reményekkel kezdték, de Zach LaVine mindössze tíz, a montenegróival lejátszott közös meccs után az egészségügyi protokoll miatt három hetet volt kénytelen kihagyni, így a két kulcsember összeszokásának hiányában a Bulls az alapszakaszt 31-41-es mérleggel kelet tizenegyedik helyén zárta, ami azt jelentette, hogy az utóbbi hat szezonból ötödjére sem tudta magát beverekedni a rájátszásba. Ezt pedig úgy néz ki végképp megelégelte a vezetőség, és az idei off-seasonben valóban a tettek mezejére lépett.

Érkezett ugyanis - Vucsevicsen kívül - két olyan játékos, akik nem csak a nevük miatt számítanak remek fogásnak. Már több, mint egy éve olvashatjuk mindenféle külföldi portálon, hogy Lonzo Ball Chicagóba tart, azonban úgy néz ki mostanra sikerült neki ténylegesen megérkezni. A Pelicans irányítója sign-and-trade keretein belül érkezett 4 évre, amely során összesen 85 millió dollárt tesz zsebre. Bár még egyetlen mérkőzést sem játszott le, mégis biztosan állíthatjuk, hogy Derrick Rose óta ő az első elit irányítója a csapatnak. Ugyanezen a napon egyébként az MLE felhasználásával 4 évre, 37 millió dollárért megszerezték az egyik legjobb (kiegészítő) periméter védővé váló Alex Carusót is. A korábbi tapasztalatok tudatában már ennyivel is elégedettek lehettek volna a Bulls-drukkerek, de Karnisovasék nem érték be ennyivel: néhány nappal később robbant a bomba, DeMar DeRozan a Bullsban folytatja. A Spurs veteránját szintén sign-and-trade keretein belül 3 évre 85 millió dollárért szerezték meg, Thaddeus Young, Al-Farouq Aminu, egy 2022-es második körös-és egy 2025-ös első és második körös pick viszont ment San Antonióba. Bár még biztosan lesz játékosmozgás a csapatnál, de mivel a mag úgy néz ki megvan, a továbbiakban a megpróbálom belőni, hogy jövőre milyen reális célkitűzései lehetnek Billy Donovan csapatának, a játék mely területein erősödtek, hogy nézhet ki a támadójáték, mik lehetnek a gyenge pontok és milyen mozgolódásra lesz még szükség, hogy a lehető legjobb kerettel álljanak készen az új szezonra.

Először is kezdjük azzal, hogy Zach LaVine tavaly élete szezonját futotta, és úgy néz ki abszolút pályafutása csúcsán van. Gyakorlatilag - és nem túlzok - az összes statisztikai mutatóban karriercsúcsot hozott: több, mint 27 pont, 5 gólpassz és 5 lepattanó meccsenként, kis híján tagja volt az 50-40-90-es klubnak (51 FG%-42 3PT%-85 FT%), de ha kétpontosokra szűkítjük a dobásait, azokat sem dobta soha jobban (57%), és a 42%-os triplamutatót úgy hozta össze, hogy karrierje során idén dobta rá a legtöbb kísérletet (8.2 rádobás meccsenként). 115-ös támadóhatékonyságánál szintén nem volt soha jobbja pályafutása során. 63% feletti True Shooting Percentage-e az ő posztján abszolút átlagon felüli, ráadásul a ponttermésen túl az előkészítésben is jeleskedett: amikor pályán volt, csapata gólpasszainak csaknem egynegyede az ő kezéből hullott ki (23.4%). Mindezeket úgy hozza, hogy USG%-je nem volt karrierje legmagasabbja, 31%-kal "csak" a második legtöbbet használt játékos volt csapatában karrierje során. A Bulls új keretével meglepne, ha jövőre ez az arány nem lenne alacsonyabb...

Zach Lavine kétségkívül élete legjobb szezonján van túl (Fotó: Gary A. Vasquez/USA TODAY Sports)

DeRozan tavaly 21.6 pontot, karriercsúcsot jelentő majdnem 7 gólpasszt és 3.2 lepattanót átlagolt, ráadásul a hatékonyságai is - persze a triplán kívül - karrierje legjobbjai közé tartoztak: mezőnybeli csaknem 50%-a pályafutása harmadik, kétpontosai 51.5%-os pontossága pedig második leghatékonyabb mutatói, ráadásul a 88%-os büntetőzésénél soha jobbat nem átlagolt, mint ahogyan 122-es Offensive Ratingjénél sem. Több, mint 59%-os TS%-ánál csak egyszer tudott jobbat hozni. Az utóbbi években a hatékonyságnövekedésen túl az előkészítésekben is szintet tudott lépni, olyannyira, hogy karriercsúcsot jelentő hetes gólpasszátlaga mellett 32%-os asszisztaránnyal rendelkezett (amikor pályán volt, csapata gólpasszainak csaknem egyharmadát ő osztotta ki), ami olyan magas szint, hogy csak Jokics, Butler és Draymond Green volt olyan játékos, aki nem irányító és ennél magasabb arányt hozott volna a szezon során.

A 32 éves DeMar DeRozan Chicagóban folytatja (Fotó: Mike Dinovo/USA TODAY Sports)

Lonzo Ball new orleansi évei alatt gyakorlatilag a játék minden elemében fejlődni tudott. Az elmúlt szezonbeli átlagaitól nem vágja magát hanyatt az ember, hiszen 14.6-os pontátlaga mellé (ami egyébként karriercsúcs) alig 6 gólpasszt és 5 lepattanót hozott meccsenként, de ami az igazán elképesztő, az nála is a hatékonyságnövekedés. Minden dobásmutatóban pályafutása leghatékonyabb szezonján van túl, és nekem úgy tűnik, még ezeken fog tudni javítani. Több, mint 41% mezőnyből, csaknem 38% tripláról és 78% büntetőről még önmagában nem számít kiemelkedőnek, de ha emlékszünk a los angelesi éveire, máris sokkal másabban fest a dolog. Külön kiemelném a büntetőinek javulását, hiszen úgy jutott el idén a 80% kapujába, hogy az ezt megelőző szezonokban sorrendben a következőket hajította "dobta" a vonalról: 45%, 41%, 56%... Tavaly kétpontosainak közel fele beesett, ami szintén karriercsúcs, mint ahogyan az 55%-os True Shooting Percentage is. Ball játéka a szemünk láttára alakul át ligakompatibilissé, egyre több triplát vállal, ezeket egyre pontosabban értékesíti, és bár büntetőinek és palánk alatti dobásainak száma nem emelkedik, de ezek hatékonyságai annál inkább. A gyors, pontos labdák osztogatása és  a hirtelen leindítások már a védjegyeivé váltak, emellett ha a spacinget akarod elősegíteni, kevés jobb alanyt találsz nála. Valószínűleg ha összegyúrnánk egy játékost belőle és Ben Simmonsból, egymás hiányosságait kiegészítve kijönne egy Hall of Famer irányító, de ez most mellékes. Véleményem szerint ő az egyik legtökéletesebb fit DeRozan mellé, hiszen tudja pótolni a veterán elmaradt tripláit (dobásainak 65%-a a triplavonalon túlról érkezik, míg DeRozannál ez az arány csak 8%), és DeRozan is tudja pótolni Ball festékbeli helyzeteit (míg Lonzo évről-évre egyre kevesebbet dob rá a belemenésmentes területen kívüli festékből, addig DeRozan éppen ellenkezőleg).

Lonzo Ball hosszú évek óta az első minőségi irányító lesz a Bullsnál (Fotó: Rob Carr/Getty Images)

Végül ejtsünk néhány szót Nikola Vucsevics statisztikáiról is, amik részben már Chicagóban születtek. Pontokat és gólpasszokat tekintve is karrierje legjobb évén van túl, közel 12 lepattanós átlagánál pedig mindössze kétszer tudott jobbat hozni. Centerként nem tudom hányan tudnának 50-40-90-et átlagolni, de Vucsevics mindenképpen közéjük tartozna, nem sokkal maradt le tavaly sem: 47%-os mezőnyhatékonyságánál már volt több jobb szezonja is, de mind tripláról, mind büntetőről sikerült karriercsúcsot hoznia. Külön kiemelném a 40%-os triplázását, és hogy centerként csak Bobby Portis és Jeff Green tudott nála pontosabban dobni kintről, bár hozzátenném, hogy ők ketten együtt emeltek rá annyit, mint Vucsevics egymaga. Rendkívül sokszínű játékos, Jokics mellett egyértelműen a "legeurópaibb" centernek titulálom. Ponterős, hatékony a pálya minden szegletéről, lepattanózásban elit és osztogatni is tud, ha arról van szó. Hiszen amellett, hogy négy gólpasszt átlagolt, ha pályán volt, kevesebb, mint minden ötödik gólpasszt ő adta társainak (21%). Ez olyannyira magas arány az ő posztján, hogy nála nagyobb arányban csak az MVP Jokics, Adebayo és Towns szolgálta ki a csapattársakat. Az elit triplázásáról és mobilitásáról már volt szó, de mindenképpen érdemes kiemelni a pozíciós játékát is: labdabirtoklásainak közel 30%-a post-up, ami a hatodik leggyakoribb volt  a szezonban, ezekből pedig meccsenként a harmadik legtöbb pontot szerezte.

Nikola Vucsevics márciusban érkezett Chicagóba, az új vezetés első nagy fogásaként (Fotó: Scott Audette/NBAE)

Milyen lehetőségek rejlenek támadásban?

Ezzel a négyessel számtalan lehetősége lesz a Bullsnak támadásban. Akár isolationben is, de én jobban fókuszálnék a zárásokra. Ha kicsit jobban beleássuk magunkat a részletekbe, azt vehetjük észre, hogy az elmúlt szezonban bár papíron nem LaVine volt az irányító, mégis legtöbbször ő hozta fel a labdát. LaVine labdabirtoklásainak közel fele során ő volt a pick&roll labdavezetője, meccsenként közel 11 alkalommal kapta ő a zárást, és ezekből 11 pontot szerzett, ami egyébként a liga ötödik legjobb mutatója volt. Ehhez egészen hasonló számokat találunk DeRozan statisztikái között is, hiszen ő a labdabirtoklásai 38%-ában volt a zárást kapó játékos, meccsenként 7.5 ilyen támadásban vett részt, és 7.7 pontot szerzett ezekből. Lonzo számai - számomra meglepően - jóval alacsonyabbak társainál, Vucsevics pedig természetesen legtöbbször a zárást adó játékos, labdabirtoklásainak 28%-ában ő a leváló ember, meccsenként közel hatszor kerül ilyen helyzetbe, amiből átlagosan ugyanennyi pontot is szerez. Ezek ismeretében várhatóan továbbra is Zach LaVine lehet az elsőszámú labdavezető ilyen esetekben, mert bár DeRozan is hasonló stílusban szervezi a játékot, egy jó zárás-leválásból eredő továbbpassz után meg lehet - és meg is érdemes - találni az ő középtávoli helyzeteit. És itt érdemes kiemelni azt, hogy micsoda érték egy olyan játékost a csapatodban tudni, mint Nik Vucsevics. Leválása után fel lehet neki adni alley-oopra, egy kettő-kettő során ziccerben is felteheti, de  leválhat egy középtávolira vagy akár a triplára is. Ugyanakkor LaVine támadórepertoárja azt is lehetővé teszi, hogy a zárás után gyors első lépéssel megverje emberét, felhúzzon egy tempót vagy atletikusságára támaszkodva keményen támadja a gyűrűt. Miközben DeRozan a könyékben, vagy Ball a hármason várja a kipasszt. A lehetőségek tárháza tehát határtalan, és ez még csak egy egyszerű zárás-leválás volt...

Miben és meddig javulhat a csapat a következő szezonban?

Az előző szezonban a Bulls 111-es támadóhatékonysága a liga 21., míg 112-es védőhatékonysága a 11. helyére volt elég. A fentebb részletezett okok miatt a támadójáték akár nagymértékű javulása is megjósolható, könnyen akár a top 10-ben is találhatja csapatát Donovan, de persze ehhez ő is kelleni fog. Sokkal inkább nagyobb kérdés a védekezés. Összességében - talán LaVine kivételével - ez a négy játékos nem rossz védő, ugyanakkor nem is tartoznak a nagyon kimagaslóak közé. Ball és DeRozan azonban mégis egyértelmű előrelépést jelent a kinti védekezésben, Vucsevicset én a jobb védők közé sorolom, és ne felejtsük el: ott ül a padon egy Alex Caruso, aki az elmúlt években nagy védekezéseivel vétette magát észre a Lakers cseresorából. Egyénileg tehát a kulcsemberek képesek jó védekezésre, kérdés, hogy a támadóoldali terhelés mennyit vesz ki belőlük. Sok múlik Patrick Williams védőoldali fejlődésén, és persze azon is, hogy a roster maradék helyeit kikkel tölti fel a vezetőség. Hiszen mindenképpen szükség lenne egy cserecenterre Vucsevics mögé (hiszen Daniel Theis a napokban Houstonba tette át a székhelyét), illetve jól védekező kiegészítő emberekre (akár veteránokra), akik emellett támadásban is képesek egy elfogadható szintet hozni addig, amíg a kezdők ülnek, mert Caruso és Markkanen kevés lesz.

Közel egy évtized után a Rose-Butler-Gibson/Deng-Boozer-Noah kezdőötöshöz hasonló erősségű lineuppal vághat neki a szezonnak a Bulls. Látszólag a puzzle-darabkák jól fognak passzolni egymáshoz és bár egyik játékos sem tökéletes, de ez a csapat úgy lett összerakva - érezhetően tudatosan -, hogy egymás hiányosságait pótolni tudják. A Ball-LaVine-DeRozan-Williams-Vucsevics összeállításnál minden adott arra, hogy a liga egyik legizgalmasabb ötöse legyen. Hogy mi lehet a reális céljuk a következő szezonra? Én valahová a Heat-Celtics-Hawks-(talán Knicks?) brancs köré várom őket a keleti 4-8. helyek valamelyikére. Egy ilyen hosszú, kövekkel kirakott út után pártatlanként is jó lenne végre látni újra egy versenyképes Bullst, erre pedig az előzetes várakozásaink alapján minden esély meg is van. Mert az NBA követők táborának szüksége van arra, hogy újra leüljenek a tv elé csak azért, hogy megnézzék, mit játszik a Chicago Bulls.

Források: sbnation.com, stats.nba.com, basketball-reference.com