A legfrissebb Woj-hírek szerint Rajon Rondo és a Los Angeles Lakers útjai ismét eggyé válnak, miután a veterán irányító egy év után minimumért visszatér korábbi sikerei helyszínére. Az alábbi írásban megpróbálom belőni azt, hogy mik szólhatnak Rondo visszaigazolása ellen és mellett, mennyire lehet ez jó döntés a Lakers back-officejától, figyelembe véve Rondo egyedi játékstílusát, játékának esetleges hiányosságait, személyiségét és természetesen ilyen kérdésekben megkerülhetetlen a keret többi játékosának szemügyre vétele, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy milyen közeget hagyott itt, és milyen közeg várja a csapat régi-új játékosát.

Ehhez azonban vegyünk egy pillantást arra, hogy mi történt a Lakers keretével a tavalyi bajnoki cím óta. Voltak várható és kevésbé várható távozók is - Rondo például kétségkívül utóbbi kategóriába tartozott. De kezdjük az elején: Danny Green Philadelphiába, míg JaVale McGee Clevelandbe tette át a székhelyét csereügyletek keretein belül. A legtöbb távozó szabadügynökként intett búcsút LA-nek, így távozott a buborékot családi okok miatt kihagyó Avery Bradley a Heathez, J.R. Smith és Dion Waiters azóta már csapatot sem talált magának, és itt kell megemlítenünk a két legfontosabb és legváratlanabb távozót is: egyikük a(z egyébként azóta már szintén visszatérő) Dwight Howard, aki Danny Greent követte Phillybe, másikuk pedig a cikk főszereplője, Rajon Rondo, aki free agentként az Atlanta Hawkshoz igazolt. A másik oldalon ugyanakkor számos nagyobb név előkerült, Pelinkáék láthatóan minden távozó láncszemet megpróbáltak egy az egyben pótolni - több esetben minőségbeli javulást is várva az újonnan érkezőtől. Milwaukeeból szabadügynökként érkező Wesley Matthews egyértelműen a Danny Green távozásával keletkezett űrt volt hivatott betölteni, a két távozó center helyére Monterzl Harrell és Marc Gasol érkezett, amely a vérfrissítésen túl taktikai jellegű változtatást is hordozott magában, különösen Gasol stretch-five szerepköre miatt. A távozó Rondót kimondva-kimondatlanul Dennis Schröderrel próbálták pótolni Los Angelesben, ami bár talán az alapszakaszban valamelyest sikerült is, de a német rájátszásbeli teljesítménye után bátran kijelenthetjük, hogy ez a projekt nyugodtan nevezhető kudarcnak. 

Rondo távozására bár sokan legyintettek akkor, mondván, hogy egy 34 éves játékossal már egyébként sem kell számolnia egy komoly babérokra törő csapatnak, de az idő a veterán irányítót igazolta. És nem azért, mert az utóbbi szezonban úgy sziporkázott volna a csapataiban. A tavalyi döntő utáni értékelőmben bátran neki mertem adni a Playoff Legjobb Hatodik Embere díjat, és azt is tartom a mai napig, hogy a Lakers közel sem biztos, hogy ilyen magabiztosan húzta volna be a döntőt, ha a csapatban LeBron James és Anthony Davis mellett nincs ott Rajon Rondo. Végül miután az első olyan játékos lett, aki mind a Celticsszel, mind a Lakersszel bajnok tudott lenni, nyáron áttette székhelyét Atlantába, miután az általa kívánt szerződést a Lakers már nem tudta/akarta megadni neki. Bár Pelinka még minimumért bőven szerződtette volna őt, de a csapat egy, a bajnoki szezontól kissé eltérő útra tért, miután a kezdőbe cserélte Dennis Schrödert, ezzel megpróbálva LeBron James kezéből valamelyest kivenni a labdát, nem beszélve a magas posztokon történő változtatásokról. Rondo azonban úgy döntött - egyébként az előző szezonja alapján teljesen jogosan -, hogy többet ér annál, mint amit a csapat ajánlott neki, így két szezon után távozott az Angyalok Városából. A szezont azonban nem húzta kis a Hawksnál, a Clippers küldte érte Lou Williamst, de érdemi szerepe - nagyrészt edzői döntések miatt - nem volt a Clippers playoff-szereplésében. A szezon végén el is cserélték Memphisbe, ahol azonban kivásárolták a szerződéséből, így FA-ként ismét visszatérhetett Frank Vogel kezei alá. Hogy ez az újraegyesülés jó ötlet-e vagy sem, megosztja a kosárlabdakövető tábort. A Lakers idei egyéb off-season igazolásai miatt közel sem olyan egyértelmű a helyzet, mint 2018 nyarán volt.

Az egyik legintelligensebb játékos a ligában?

Persze könnyen lehet, hogy nem, de egy biztos: sokáig kellene gondolkodnunk, hogy mondani tudjunk legalább egy játékost, aki okosabban játszik Rondónál a jelenlegi ligában. Én mondjuk így kapásból nem is tudok. Mindenki számára ismert a "Playoff Rondo" elnevezés, a 2020-as orlandói buborékban azt hiszem bőven bizonyította, hogy így, még 35 év körül is minden betűje igaz. Tipikusan az a típusú játékos, aki nem fogja neked a csillagokat is ledobni az égről, nem lesz eszeveszett box-score lapja - de ezek egyébként még a csúcson lévő Rajon Rondót sem jellemezték mindig. Ezzel szemben ő egy mentálisan szinte a végletekig terhelhető játékos, aki a fontos pillanatokban hívott jó döntéseivel, kulcsmegoldásaival, az egyéni csillogás lehetőségének a szőnyeg alá söprésével fog kiemelkedni a mezőnyből. Az öltözői karizmája egészen biztosan kézzel fogható méreteket ölt, ami az idei (öregfiúk) Lakers esetében könnyen lehet, hogy még nagyobb fontossággal fog bírni. Rondóban az a pláne, hogy passzait olyan türelemmel, pontossággal és időzítéssel osztogatja, hogy a labdát kapó társnak a lehető legnagyobb esélye van a támadást kosárral befejezni. Labda nélküli munkája példátlan, és ez nem "csupán" a figurák ismeretét hordozza magában: Rondo egyik legnagyobb erénye, hogy kötetlen játékszituációban a pillanat törtrésze alatt képes meghozni a lehető legjobb döntést, akár nála van a labda, akár nem. Ha csak egyetlen labdabirtoklással kellene valakinek megmutatnom, hogy mekkora kosárlabda IQ-val rendelkezik Rajon Rondo, szinte biztosan az alábbi kis videót mutatnám be. A tavalyi döntő hatodik meccsén egy támadás során mutatja Jamesnek, hogy Davis kihúzódik a triplavonal mögé, ezt azonban olyan láthatóan teszi, hogy az őt fogó Jimmy Butler is észleli és azonnal átvált Davisre. Rondo viszont azzal a lendülettel be is mozog az így megnyíló üres területre, James pedig szintén van olyan intelligens, hogy ezt pillanatok alatt észrevegye és felismerje. Pure class. 

Forrás: clutchpoints.com

Véleményem szerint az egyik legjobb edző, akivel Rondo dolgozhat, az éppen Frank Vogel. A Lakers vezetőedzője pontosan egy olyan szakember, aki a csapatjáték legmagasabb szintre emelésére törekszik, a védekezés megszervezéséről pedig már hosszú évek óta híres (és talán a legjobb is benne). Mivel Rondo játékstílusa alapvetően a passzjáték és a helyzetteremtés elsődlegességén alapul, illetve a legjobb kinti védők közé tartozik, így nem nehéz kitalálni, hogy tökéletesen illik Vogel rendszerébe, ráadásul ezt két szezonnal ezelőtt testközelből is láthattuk. Különösen szembetűnő volt, hogy Vogel első, 2019-20-as szezonjában láthatóan jobban érezte magát a játékrendszerben, mint az előtte lévő szezonban Walton kezei alatt. Rondo esetében sokan elfelejtik kiemelni, hogy jó védekezése mellett mennyire jó lepattanózó magassága és pozíciója ellenére: karrierszinten és a Lakersben töltött két szezonja alatt is közel 4.5 pattanót átlagolt, a playoffban pedig ezek az értékek rendre több, mint egy egésszel nőttek. Sőt, volt olyan rájátszás, amikor a Celticsben 10, vagy néhány éve a Bullsban 8.5 lepattanót hozott. Védőmunkáját mi sem jellemzi jobban, mint hogy pályafutása során csak egyszer volt a védőhatékonysága 110 felett (idén, 112), viszont még ez is az átlagos kategóriába tartozik. A kezdetekben triplát még csak rá sem dobó Rondo már jó néhány éve meccsenként 2-3 rádobással operál kintről, de az igazán nagy emelkedés nem a mennyiségben, hanem minőségben van: mára olyannyira up-to-date-re alakította a játékát, hogy az előző szezont 40%-os triplahatékonysággal zárta, de a Lakers 2020-as playoff-menetelése során is ugyanilyen hatékonyan célzott kintről.

Anthony Davis hatékony használata

 A tavalyi szezonban az egyik leghangzatosabb érdekesség az volt, hogy Anthony Davis még sohasem nyert playoff-párharcot Rajon Rondo nélkül. És még most is ugyanígy érvényben van. Ha azt mondtam, hogy a legjobb edző, aki alatt Rondo játszhat, az Vogel, akkor itt pedig azt kell mondanom, hogy a legideálisabb játékos, akivel egyszerre pályán lehet, az éppen Anthony Davis. Amondó vagyok, hogy Davis 2020-as bajnoki szezonja (különösen a playoff) nem biztos, hogy így alakult volna, ha nem egy ilyen klasszikus értelemben vett irányító játszik vele egy csapatban - és ezzel persze nem akarom elvenni Davis érdemeit sem, hiszen eddigi karrierje legjobb szezonját koronázta meg a bajnoki gyűrűvel. Egy olyan játékosnak, mint Davis, egy Rondo-kaliberű játékossal együtt fent lenni a pályán maga lehet a megváltás: hiszen Rondo pontosan tudja, hogy Davis a liga egyik legsokoldalúbb támadófegyvere, mint ahogyan azt is, hogy ő maga is mennyire sokrétű, ha az előkészítésről és főleg egy ilyen játékos "keze alá dolgozásról" van szó. Ezt nagyon jól tudja Frank Vogel és a Lakers felsővezetése is, akik a LeBron James nélküli percek "átvészelését" javarészt erre, a Davis-Rondo kapcsolatra alapozták. Az előző, intelligenciát érintő érvből ered, hogy Rondo pontosan tudja, hogyan kell egy ilyen sokszínű játékost használni, mint Davis, főleg, mert már New Orleansban is játszottak együtt. Bátran kijelenthetjük, hogy ő a legjobb klasszikus értelemben vett irányító, akivel Anthony Davis valaha együtt játszhatott (és is fontos, hogy klasszikus értelemben vett). Bár ahhoz sajnos nincs hozzáférésem, hogy Rondónak hogyan néztek ki az assziszt-mutatói, amikor CSAK Davis szerzett a passzaiból pontot, de biztosak lehetünk abban, hogy passzainak leggyakoribb címzettje AD volt. Az alábbi grafikonon néhány adat látható Rondo haladó passz-statisztikáiból a 2019-20-as szezonból, míg összehasonlításképpen érdemes összevetni ugyanezeket Schröder tavalyi átlagaival. Jól láthatjuk, hogy az alapszakaszban percarányosan nagyjából hasonlóan teljesítettek az előkészítéseket illetően, de míg Rondo komoly szintet tudott lépni a playoffban és minden vizsgált mutatóban növelte számait, addig az elvileg ő pótlására hivatott Schröder komoly visszaesést mutatott és szemmel láthatóan szenvedett a post-seasonben. Persze a kettejüket körülvevő környezet és szituáció merőben különbözött, hiszen míg Rondo egy egészséges Lakersben, a buborékban, a padról beszállva (a rájátszásban szinte hatodik emberként) szabad kezet kapott, addig Schrödert és a 2020-21-es keretet komoly sérülések hátráltatták. Így azért az összevetés kissé árnyaltabb, de a főbb tendenciát jól mutatja. Ja, és ha már a Rondo-Davis különleges kapcsolatról beszéltünk: míg a két játékos valósággal élvezi egymás társaságát a pályán, addig a tavalyi szezonban a német mindössze egyetlen alley-oopot adott fel a magasembernek. Persze ezt is árnyalja az a tény, hogy éppen Davis volt a Lakers leghosszabb ideig és legtöbbször sérült játékosa, de ez is jól mutatja, hogy nem biztos, hogy megérte a németre cserélni a veterán klasszist.

2020 nyarán Schröder váltotta Rondót a Lakersnél, a teljesítménye azonban elmaradt a tőle várttól. (Adatok forrása: nba.com/stats, saját szerkesztés)

Biztos, hogy egy 35 éves játékos lesz a hiányzó láncszem?

Az ellene felmerülő érvek természetesen azonnal azzal indulnak, hogy egy ilyen idős Lakersbe abszolút nem hiányzik még egy 35+ éves játékos. Már Rondo leigazolása előtt is a Lakers lett minden idők egyik legmagasabb átlagéletkorral rendelkező csapata (32.4 év). Csak, hogy össze tudjuk hasonlítani: a keret a 2015-16-os Spursnél is idősebb, ahol ott volt Tim Duncan, Manu Ginóbili és Andre Miller, akik mindhárman a '70-es években születtek. Az 1996-97-es Bulls is köztudottan egy öreg csapatnak számított, hiszen ott volt Michael Jordan, Scottie Pippen, Dennis Rodman, Ron Harper, Bill Wennington (mindannyian a harmincas éveik közepén), illetve a 43 éves Robert Parrish. De még ennek a Bullsnak is kereken 30 év volt az átlagéletkora (köszönhetően a fiatalabb rotációs játékosoknak), ami több, mint két évvel alacsonyabb a mostani Lakers életkoránál. Az előző szezonban hat csapat életkora volt 24 év alatt (Thunder, Knicks, Pistons, Spurs, Timberwolves, Pelicans), náluk közel egy évtizeddel idősebb csapat lesz LA-ben.

A Lakers 2021-22-es végleges (?) rostere, zárójelben a játékosok életkorával.

A legújabb érkező, Rajon Rondo a maga 35 évével csak a csapat ötödik legidősebb játékosa, úgy, hogy mire a playoffra fordulunk már betölti a 36-ot. A múlt héten biztossá vált az is, hogy a csapat nem számít tovább a korábbi nagy veterán, Jared Dudley szolgálataira. Mint Dudley saját elmondásából kiderült, ezt a döntés fiatalítási okokból hozta meg a vezetőség.

“Senki nem tartozik nekem semmivel, Rob [Pelinka] és Kurt [Rambis] Jeannie Busszal együtt a lehető legtisztább és legőszintébb módon közölték szándékaikat. Örökké hálás leszek a lehetőségnek, amit kaptam tőlük. Szívem szerint még visszajöttem volna egy évre, úgy érzem tudtam volna segíteni a csapatot a magam módján az öltözőben, különösen ennyi új arc mellett. De megértettem azt, hogy fiatalítani akarnak a kereten." - Jared Dudley.

Így tehát még érdekesebb, hogy a franchise végül miért döntött mégis a Dudleytól mindössze fél évvel fiatalabb Rondo visszaigazolása mellett. Az egyetlen lehetséges magyarázat erre az lehet, hogy a Lakers vezetősége nem számolt azzal, hogy Rondo szabadon igazolhatóvá válik ezen a nyáron, de ha már a Grizzlies kivásárolta a szerződéséből, kapva kap az alkalmon és mélyíti keretét Pelinka. Természetesen az életkor nem minden, hatalmas tapasztalat, pimaszság és intelligencia párosul ehhez, láthattuk például, hogy 11 hónappal ezelőtt mennyire fontos láncszem volt az akkor 34 éves Rondo a bajnoki cím elhódításában - egy év alatt azért talán annyit nem öregedett, hogy teljesen hasznavehetetlenné váljon. Vogel rendszerében meg aztán ezt nehéz is elképzelni róla.

Rajon Rondo nagyon fontos láncszeme volt a 2020-as bajnokcsapatnak. (Fotó: Los Angeles Times/Wally Skalij)

Mi lesz a spacinggel és Russell Westbrookkal?

 A spacing egy viszonylag sokat használt fogalom az NBA-guruk körében, viszont magyarázat szinte sosem társul mellé. A spacing - másnéven területkialakítás - lényege, hogy a támadó csapat játékosai (különösképpen az irányító) arra törekednek, hogy a pálya széthúzásával az ellenfél területén üres területeket tudjanak kialakítani a védők mögött/között (általában a festékben), így legtöbbször a figurákat tudatosan úgy rajzolja fel az edzői stáb, hogy lehetőleg az üres, felszabadított területről érkezzen a dobás. Egyszerűen úgy lehet üres területeket kreálni, hogy a támadócsapat játékosai minél távolabb legyenek egymástól, így a védőknek is ki kell húzódni rájuk, ezzel területet felhagyva. A mai NBA-ben a megbízható tripladobás és a spacing szinte kéz a kézben járnak egy játékosnál - de nem Rajon Rondónál. Bár karrierje utolsó harmadára odáig jutottunk, hogy Rondo egy megbízható tripladobónak számít (sőt, utóbbi éveiben a 40% körüli mutatói egyenesen elitnek minősülnek), de mivel az évek során a kinti dobásainak száma volumenben nem nőtt meg ugrásszerűen (csak a hatékonysága), így gyakorlatilag nem is tud igazán rendszeresen üres területeket szabaddá tenni a játéka. Ez az utolsó Lakersben eltöltött szezonjában nem okozott nagy problémát, hiszen a csapat két sztárjátékosa igencsak jeleskedik a spacingben, de ez nem jelenti azt, hogy ez a következő szezonban is így lesz. A csapatban lesz ugyanis az a Russell Westbrook, akiben az üres területek kialakításának legkisebb jeleit még csak nyomokban sem találjuk, kinti dobóként egyenesen a liga legrosszabbjai között jegyezzük. Viszont sebességével, atletikusságával és gyors tempóváltásaival agresszívan támadja a gyűrűt. Éppen ezért fontos lenne, hogy nagyobb üres területek alakuljanak ki az emberfogások által, véleményem szerint pedig pont emiatt nem érdemes a két irányítót egyszerre a pályán tartani. Hiszen egyrészt a labdát veszik ki egymás kezéből, másrészt pedig ha Rondo a pályán van, fennáll annak a lehetősége, hogy nem lesznek meg azok az üres területek a védők mögött, amiket Westbrook be tudna játszani, ezáltal a tripla-dupla rekorder hatékonysága tovább csökkenne. Ugyanitt érdemes kiemelni, hogy nem véletlenül nem töltött túl sok percet átlagosan egymás mellett a pályán Rondo és Howard a legutóbbi arany-lila-érájukban, hiszen Howard klasszikus center lévén a palánk alatt helyezkedik el legtöbbször, a spacinget még annyira sem segíti elő, mint Rondo. Ha ötből két ilyen játékos van a pályán, az tud azért izzadságszagú támadásokat eredményezni, éppen ezért lenne logikus, hogy ha Rondo pályán van, akkor lehetőleg Gasol vagy Davis legyen centerben, akik stretch-ötösként képesek megnyitni területeket az ellenfél festékjén belül. Ugyanez érvényes akkor is, ha Westbrook kezében van a labda.

Az NBA éppen idén szedte össze Rondo pályafutásának legszebb jeleneteit. A videóból jól látszik, hogy nagyon ritka az olyan tőle, amikor teljesen üresen dobhat ziccert a festékből, vagy a társakat üresen találná meg a palánk alatt. Leginkább a kilőtt passzai találják meg üresen a kinti dobókat, de akkor éppen azért kell kipasszolnia, mert túl sok védő van a festékben.

A legtöbb Rondo-igazolást érintő kritika Russell Westbrook nevét is tartalmazza, hiszen kettejük játéka egymás mellett egyelőre elképzelhetetlen, hogy fér meg egyidőben a pályán. A Lakersben korábban azért is működött különösen a Rondo-projekt, mert LeBron Jamesen kívül ő volt a csapat szinte egyetlen playmakere, így abszolút zöld lámpát kaphatott, amikor a Király pihent. Itt azonban Russell Westbrook lesz a kezdő irányító, de ezen a poszton van Kendrick Nunn is, bizonyos ötösök esetén pedig Carmelo Anthony sem fél a kezébe venni a labdát. Nagy kérdés, hogy Vogel hogyan fog variálni a rotációval úgy, hogy Westbrook és Rondo a lehető legkevesebb időt töltse együtt a pályán, miközben arra is figyelni kell, hogy Rondo ne csak a harmadik opció legyen egyes poszton (a playoffban egyébként szinte biztos, hogy nem az lesz). Tény, hogy Rondo triplázása kompenzálni tudja Westbrook kinti hatékonyságát, de jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miután Westbrookot a csapatában tudta a Lakers, nem-e lett volna okosabb döntés egy fiatalabb, nagyobb spacinget kialakítani képes triplázó szerződtetése Rondo helyett?

Buddy Hield neve például az off-season kezdete óta a kalapban volt Pelinkáéknál... 

Források: basketball-reference.com, Silver Screen and Roll, nba.com/stats, clutchpoints.com, espn.com