A playoff Legértékesebb Játékosa: Giannis ANTETOKOUNMPO (Milwaukee Bucks)

 Kérdés nem férhet hozzá. Giannis Antetokounmpo kétség kívül ha nem is a legjobb alapszakaszán, de messze a legjobb playoffján van túl, eltekintve attól, hogy bajnoki címmel koronázta ezt meg vagy sem. A rájátszás egészében több, mint 30 pontot átlagolt, meccsenként csaknem 13 lepattanójával a rájátszásban a legjobb átlagot hozta, posztjához képest remekelt az előkészítésekben is hiszen 5.1-es gólpasszátlaga jócskán figyelemreméltó, különösen, hogy csak Butler és Paul George osztogatott nála jobban olyanok közül, akik nem irányítók. Az 57%-os mezőnybeli és a 64%-os kétpontos hatékonysága a playoffban karriercsúcsot jelent nála. Statisztikái leszűkítve a döntőre: 35.3 pont, 13.2 lepattanó, 5 gólpassz, 1.2 labdaszerzés, 1.8 blokk, mindezt csaknem 62%-os dobásmutatóval. Csak hogy tudjuk hova tenni: soha senki korábban nem tudott legalább egy 30-10-5-ös átlagot szerezni döntőben ilyen hatékonysággal. A festékben a Suns ellen valósággal megállíthatatlan volt: dobásainak 72%-a innen érkezett, ahonnan 76%-kal dobott. A rájátszás egésze során az ő nevéhez fűződik a legtöbb mezőnykísérlet (250), a legtöbb rádobott (369) és értékesített kétpontos (237), a legtöbb büntetőkísérlet (206), a legtöbb leszedett lepattanó (269), ezen belül pedig a legtöbb leszedett védőpattanó is (210), végül pedig ő lett a rájátszás legtöbb pontot szerző játékosa (634). Hatalmasat ment a pálya mindkét végén, közel 120-as támadóhatékonysága mellett 105-ös védőhatékonysággal zárta a rájátszást.

A playoff Védőjátékosa: Giannis ANTETOKOUNMPO (Milwaukee Bucks)

 Igen, megint ő. Igazából az átfogó teljesítményét már részleteztem, ebben a blokkban azonban a védőstatisztikáin lesz a hangsúly. Arról már korábban volt szó, hogy a 12.8-as lepattanóátlaga a legjobb volt a post-seasonben, ebből kereken 10 védőlepattanó ütötte markát meccsenként, de 1 labdaszerzés és 1.2 blokk is a neve mellé került. Amikor a pályán volt, 100 labdabirtoklásra vetítve a Bucks mindössze 105 pontot kapott a rájátszásban, ilyen mennyiségű játszott perc mellett ez a legjobb a playoffban, szóval abszolút elit. Amikor fent volt, az ellenfelek 45.3%-kal dobtak mezőnyből, 34.3%-kal a tripláról, -6.2-es +/- mutatójuk volt (magyarán ha Giannis pályán volt, a Bucks 6.2 ponttal többet szerzett ellenfelénél), és átlagban mindössze 30 pontot tudtak dobni a festékből. Csapata védőpattanóinak több, mint egyharmadát ő szedte le, pályán létekor pedig az összes (mindkét csapat) lehetséges pattanók egynegyedét kapta le, ráadásul a Bucks blokkjainak 36%-át ő jegyezte a rájátszásban. De tudjuk, a védekezésnek számos olyan eleme van, amit számokkal lehetetlen kifejezni: ha nézted a meccseit láthattad, hogy az egész rájátszásban kiváló kizárások, váltások és védőmozdulatai voltak (amik nem stealben vagy blokkban jelentek meg), ráadásul rengeteg contested dobást kényszerített az aktuális ellenfeleire a pálya bármely pontján.

A playoff Újonca: Facundo CAMPAZZO (Denver Nuggets)

 Talán a legnehezebb vállalás ennek a kategóriának a győztesének a kiválasztása volt, és mivel a playoffban mondhatni nem volt túl veretes a rookie-felhozata, így a Murray sérülésével hirtelen magát a Nuggets kezdőjében találó Campazzóra esett a választásom. Biztosan nem volt könnyű neki az alkalmazkodás 30 évesen, de viszonylag jól elvégezte azt a feladatot, amit tőle elvártak/rábíztak. 27 perc alatt több, mint 9 pontot, 3 lepattanót és 4 gólpasszt jegyzett, és bár mezőnyből viszonylag halovány dobásmutatói voltak (39%), azt a triplavonalon kárpótolta, közel 40%-kal dobta a hármast. Jokics mellett természetesen nem a pontszerzés volt az elsődleges feladata, de a szervezés nem ment neki rosszul, számos látványos passz hagyta el a kezét, és ami még érdekesebb: amikor a pályán volt, minden ötödik kiosztott gólpassz az övé volt.

Szóba került még: Tyrese Maxey.

A playoff Hatodik Embere: Cameron JOHNSON (Phoenix Suns)

 Itt is viszonylag nehéz volt a választás, azonban itt nem a felhozatal hiánya miatt, hanem a bőséges „jelöltek” miatt. Végül a Suns fiataljára esett a választás, aki talán hatodik, talán hetedik ember volt a rotációban, de mindenképpen Monty Williams kispadjának egyik legüdébb színfoltja volt idén. Élete első rájátszásában 8.2 pontja mellé leszedett még 3 lepattanót is, azonban itt leginkább a hatékonyságait érdemes kiemelni: 21 perc alatt lazán hozta az 50-40-90-es szintet, hiszen mezőnyből 50%-kal, tripláról 44.6%-kal (!), büntetőről pedig 90.6%-kal célzott. A 69.3%-os true shooting %-a a legalább húsz percet játszó cserék között a playoffban a legjobb volt. Legtöbbször mint catch-and-shooterként lépett elő, kosarainak mindössze 11%-a volt olyan, hogy azt nem előzte meg gólpassz, vagis a legtöbb esetben kiszolgálták őt és az üres dobóhelyzeteire alapozott a Suns. Ennek ellenére voltak szép egyéni megoldásai is, és azt mindenképpen érdemes kiemelnünk, hogy az utolsó két körben (konferenciadöntő és döntő) nem hagyott ki egyetlen büntetőt sem.

A playoff Edzője: Monty WILLIAMS (Phoenix Suns)

 Hasonlóan egyértelmű a győzelme, mint Giannis MVP címe. Abszolút az ő érdeme az, hogy a pártatlan szurkolók zöme a szimpatikus és az igazi csapatkosárlabdát játszó Sunsnak szorított. Játékrendszerét tökéletesen igazította a régi idők játékát idéző Paul és Booker középtávolijaihoz, a legtöbb meccsen kitűnően használta Aytont a palánk alatt, és nem véletlen az sem, hogy egyik másik csapat sem volt arra képes, hogy a padról bármikor beugorjon két olyan játékos is, akik jobb napjaikon akár 15+ pontokkal is hozzá tudják segíteni csapatukat a győzelemhez. Nevek alapján más csapatoknál is lehetett volna erre ráció, de hát igen – őket be is kell tudni építeni a rendszerbe, amit Williams tökéletesen meg is tett. Az első körben a Lakers ellen, majd a Clippers elleni párharc előtt is kidőlő Chris Paul néhány meccses távolléte sem ingadta meg a csapat magabiztosságát, a padról beszálló Cam Payne szépen helyettesítette a veterán játékmestert, ami – persze a játékoson kívül – az edző érdeme is. Saric sérülésével a döntőben cserecenter nélkül sem vallottak szégyent. Monty Williams, a nagybetűs pedagógus, érdemes megnézni a bemikrofonozott időkéréseit és öltözői beszédeit. A legutóbbit pedig különösen: a vesztes döntő után azonnal bement a Bucks öltözőjébe, hogy gratuláljon nekik és elmondja, hogy őt jobb edzővé, csapatát pedig egy jobb csapattá tették.